Az első érzés, sejtelemnél alig több fuvallat, ami a sorok alá s mögé kúszik bennünk, még épp csak beleolvasva Fodor Miklós verseibe (Garabonciás- katalizátor) annak tétova dekódolása: e versek hangszerelt írások. Több ez, mint zeneiség, az, amit egy verstől akkor is elvárunk, ha annak formavilága – mint a kortárs költészetben oly gyakorta – eltér a ritmusok, a rímek, a hangsúlyok és ütemezések egymást erősítő szerkezetétől, s többnyire legföljebb a hangsúlyokra (mint érzelmi elemekre) építenek; ami, ha egyébként rendelkeznek erős mondanivalóval, korántsem baj, mondom, mielőtt félreértene az olvasó.