Nagyanyó keze meleg és érdes. Almát pucol a konyhaasztalnál, a héjat újságpapírra gyűjti. A magokat zsebkendőbe bugyolálja, és elteszi. Áhítattal figyelem, ahogy fogja a gyümölcsöt, és vékony bemetszéseket ejt rajta. Legyező módjára válnak szét a leheletvékony szeletek. Mosolyogva nyújtja át az almát, amit azonmód befalok. A kedvencem a roppanós fajta, a kásásat nem szeretem. Nagyanyónak mindegy, azt mondja, kislánykorában hetekig csak krumplin éltek. Hol megfőzték, hol megsütötték, ennyit tudtak tenni, hogy kicsit változatos
legyen az étkezés. „Csak olyan idők ne jöjjenek el megint, mint amik akkor voltak!