Hajnali óda
itt állok ülve
ülj az ölembe
finoman fogadj be
hajtsd a fejed vállamra
sötétrőt hajad hulljon arcomba
add ide a szád
érezzem testedből kiömlő
fájdalmasan gyönyöréhes
lihegésed
kiáltsd ki magadból az élet
keserédes gyógyszermaradványait
évtizedeid űzött gyermekkorait
amikortól nem akartak
mégis már mindörökre itt vagy
fogj meg erősen a széktámlával együtt
átölelem a hátad
dús melleid zihálja a mellkasomra
az életadó cseppjeit
ölünkben az élet lüktet ütemre
lovasok ha mennek ügetve
a lovak átlós lábbal úsznak a vízben
és partot érve váltanak egyre sebesebbre
izzó versforrás az ölünk
lírai (v)étek
gazdag terítéke a létnek
hullámban hullám ideérhet
gyönyörűn életveszélyes
cunami ez a többes élet
menekülni nem
maradni igen
megfeszíttetünk és alászállunk
a feltámadás éltet
csurog a csillagcsepp homlokunkon
és úgy csillog, mint a parázs*
a végén nyögve kiveri magát
hajszálerecskék oda-vissza
futkos az áramütés
földrengés tektonikája már minden
és ami jön kivédhetetlen
ott marad a saját romjai alatt
végképpen
lelkem téged-dicsérő hozsannát ír
beléd vibrál a belőlem kiömlő gejzír
infra(glanti) festékes a múltunk
ne félj csak az Isten látja
a világ szeme elől szemem már bezárta
pihegj még kicsit kedves
arcomra csurogjon a nyálad
omolj rám
csönd van már nincs vihar
elvonult az orkán
ajándéknak idezuhantál
kint süt a nap
egy eltévedt katicabogár koppan az ablaknak
te is bátran zuhanj ne félj
téged megtartó erő van itt a világ közepén
innen van ami lesz
arcunk úgyis elárul
szemünk beleájul
tudatunk ha van még
körömmel vájt jelenlét
innen íródunk
sorsunk idővonalán új időszámítás ez
örök felelősség a közös egymásrautaltságban
történelmünk ruhátlan
mesénk vége a mennyországban
(*Gogol: Egy őrült naplója)
Látlak holnap?!
Mikor jártál
tegnap nálam,
feltámadtam,
beléd haltam.
Istennő vagy
égi rejtjel,
életadó
szerelemmel.
Nagy a lelked,
szép a tested,
a világot
te teremted.
Mivé lész, ki
nélküled van,
csak a halál
lakik abban.
Neked minded
tökéletes,
hazugságod
is hiteles.
A levegő
sincsen másképp,
általad izzok
parázsként.
Körbejárom
a szobákat,
átölelem
ahol voltál,
hol feküdtél,
ahol szóltál,
ahol léptél,
hol hallgattál;
minden, ami
csak te voltál
felragyog,
mint égi oltár.
Nálam bántás
sosem érhet,
kapsz szerelmet,
emberséget.
Látlak holnap?
Ugye látlak?
Szerelem vagy,
idevárlak.
Lucifer imája
Ne kísérts Uram, hogy ne kísértselek!
Ne akarj Uram, hogy ne akarjalak!
Ne gyűlölj Uram, hogy ne gyűlöljelek!
Ne hallgass Uram, hogy ne hallgassalak!
Ne szeress Uram, hogy ne szeresselek!
Ne nevess Uram, hogy ne nevesselek!
Ne örülj Uram, hogy ne örüljelek!
Ne bánkódj Uram, hogy ne bánkódjalak!
Ne sirass Uram, hogy ne sirassalak!
Ne fokozz Uram, hogy ne fokozzalak!
Ne emelj Uram, hogy ne emeljelek!
Ne alázz Uram, hogy ne alázzalak!
Ne magasztalj Uram, hogy ne magasztaljalak!
Ne bosszulj Uram, hogy ne bosszuljalak!
Ne imádj Uram, hogy ne imádjalak!
Ne támadj Uram, hogy ne támadjalak!
Ne kérj Uram, hogy ne kérjelek!
Ne védj Uram, hogy ne védjelek!
Ne légy jó Uram, hogy ne jó legyek!
Ne légy rossz Uram, hogy ne rossz legyek!
Kísérts Uram, hogy kísértselek!
Akarj Uram, hogy akarjalak!
Gyűlölj Uram, hogy gyűlöljelek!
Hallgass Uram, hogy hallgassalak!
Szeress Uram, hogy szeresselek!
Nevess Uram, hogy nevesselek!
Örülj Uram, hogy örüljelek!
Bánkódj Uram, hogy bánkódjalak!
Sirass Uram, hogy sirassalak!
Fokozz Uram, hogy fokozzalak!
Emelj Uram, hogy emeljelek!
Alázz Uram, hogy alázzalak!
Magasztalj Uram, hogy magasztaljalak!
Bosszulj meg Uram, hogy megbosszuljalak!
Imádj Uram, hogy imádjalak!
Támadj Uram, hogy támadjalak!
Kérj Uram, hogy kérjelek!
Védj meg Uram, hogy védjelek!
Légy jó Uram, hogy jó legyek!
Légy rossz Uram, hogy rossz legyek!
Ámen!
