A Spanyolnátha „Fodor Józsefek út” projektjének vendégoldalára
Egyetlen, valós személyről elnevezett utcanév állt ellen sikerrel Nagyváradon az impérium- és rendszerváltások névadó buzgalmának Nagyváradon, az ifjan elhalt romantikus szerző, a bécsi Franz Schubert. Valahogy átsiklott a komponista neve fölött minden utcanév-változatató bizottság tekintete Trianontól a második világháborún, a sztálini időkön át a Ceausescu-féle sötét negyedszázadig. Bezzeg Ady Endre csak 1990 után kapta meg […]
1.
Emlékeimet
földhöz vágja a múltam.
Minél több darabra törnek,
annál igazabbak,
annál kikezdhetetlenebbek.
Ha összeszedem,
ha összeragasztom őket,
egyik se lesz már
ugyanolyan.om.
kabai lóránt emlékére
Valaha én voltam a hozzá
legközelebb állók egyike,
ám elvesztettem,
még mielőtt elhunyt volna.
Fokról fokra zárkózott el,
úgy tudom, nemcsak tőlem.
Egyre ritkábban jött
keddi összejöveteleinkre,
aztán teljesen elmaradt.
Ha találkozót javasoltam,
mind gyakrabban talált kifogást.
Úgy volt, hogy meglátogatom
negyvenötödik születésnapján,
előbb áttette külső helyszínre,
majd másokat is odahívott,
elvágva a lehetőségét
a bizalmas beszélgetésnek.
Megállhattatok
előttem,
vonhattatok volna
tényleg kérdőre,
adhattatok volna
ki valami hangot,
az ég szerelmére.
Ha a ti éles
csendetekbe
engedtek,
beértük volna
egymást egymással.
Az így élezett
viszonyban
a szájzár
visszanyithatatlan.
Ideg és zománc
között félúton
vér csillog.
Versciklus, Petri György után szabadon
nem szimbólum ez,
hanem gyakorlati javaslat.
egy sertéstelep szélén,
valahol a déli határ közelében,
ahol még a trágyaszag is
hazafias.
az agresszort –
azt, aki üvölt,
és nem hallgat,
aki úgy ver, hogy közben
a rend szobrát faragja magából –
na azt.
Nagyanyó keze meleg és érdes. Almát pucol a konyhaasztalnál, a héjat újságpapírra gyűjti. A magokat zsebkendőbe bugyolálja, és elteszi. Áhítattal figyelem, ahogy fogja a gyümölcsöt, és vékony bemetszéseket ejt rajta. Legyező módjára válnak szét a leheletvékony szeletek. Mosolyogva nyújtja át az almát, amit azonmód befalok. A kedvencem a roppanós fajta, a kásásat nem szeretem. Nagyanyónak mindegy, azt mondja, kislánykorában hetekig csak krumplin éltek. Hol megfőzték, hol megsütötték, ennyit tudtak tenni, hogy kicsit változatos
legyen az étkezés. „Csak olyan idők ne jöjjenek el megint, mint amik akkor voltak!
itt állok ülve
ülj az ölembe
finoman fogadj be
hajtsd a fejed vállamra
sötétrőt hajad hulljon arcomba
add ide a szád
érezzem testedből kiömlő
fájdalmasan gyönyöréhes
lihegésed
kiáltsd ki magadból az élet
keserédes gyógyszermaradványait
évtizedeid űzött gyermekkorait
amikortól nem akartak
mégis már mindörökre itt vagy
fogj meg erősen a széktámlával együtt
átölelem a hátad
dús melleid zihálja a mellkasomra
az életadó cseppjeit
