Valahol Sárospatak és Rimaszombat között, a poros országút mentén állt hajdan egy vendégfogadó, melynek neve alig volt kevésbé költői, mint az ott megforduló személyek: „Fogadó a Füstölgő Disznóhoz”. A cégér egy szemmel láthatóan filozófiai válságban szenvedő sertést ábrázolt, amely szivarozott. Nem volt különösebben jó ízléssel festve, cserébe odabent olcsó volt a jó étel.