Én nem biztos, hogy örülök ennek, gondolta magában a szellem, mikor megpillantotta az újság címoldalát. Kiegyezés, hm, Deák, hm, Kossuth fintora, hm, sorolta magában a szellem, s ha lett volna tarkója, bizonnyal megvakarja. Mivel azonban tarkója már egy éve nem létezett, csak tűnődött tovább. De hát akkor én még éltem, állapította meg, hogy felejthettem el? Sehogy nem fért a fejébe, miként nem fért a fejébe a kiegyezés, mi módon pottyant ki onnan. Mármint képletesen, persze, mivel feje sem volt, nem csak tarkója. S egyáltalán. Az asztráltest remek dolog, de nem valós. Már olyan értelemben nem valós, tette hozzá a szellem, aztán legyintett – volna. Keze sem volt. Igazi nem. Az asztrál meg… Ó, hogy a fene vigye!
Tompa Mihály: A három bornemissza
Jókainak, Lévaynak plusz magamnak
Isten hozott benneteket,
Régi jó barátok!
Felemelem poharamat
És ürítem rátok.
Most, hogy újra együtt vagyunk,
Úgy, mint hajdan, régen,
Amikor még szűz leányhad
Élt a faluvégen…
Gőz
A csízi fürdő kazánjában, 1074 méteres tengerszint feletti magasságban, aznap valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Talán meg se történt. Talán minden nap megtörtént.
Ahogy a karbantartási jegyzőkönyvben olvasható, a fürdő főkútjából feltörő termálvíz jéghideg lett, így azt a központi kazán víztartályába irányította a karbantartó személyzet, így az elegyedve a hely atmoszférájával, a hegyek szellemével, a környezet légkörével, meg
mindennel ami ott volt, átlényegült formában, felforrósodva folyt a medencetérbe.
#MórMondja
Csíz-fürdő gyógyvízében a jód és a bróm mellett idő is oldódik. Erre bizonyítékom is van! Azon a reggelen, amikor Jókai a gőzkabinban szelfizett, magam is szemtanúja lettem egy rejtélyes történésnek. Az író besétált az egyik medencébe, ahol rajta kívül senki nem volt, majd pár perc múlva másik két tollforgatóval, Lévay Józseffel és Tompa Mihállyal együtt jött ki a vízből.

