Én nem biztos, hogy örülök ennek, gondolta magában a szellem, mikor megpillantotta az újság címoldalát. Kiegyezés, hm, Deák, hm, Kossuth fintora, hm, sorolta magában a szellem, s ha lett volna tarkója, bizonnyal megvakarja. Mivel azonban tarkója már egy éve nem létezett, csak tűnődött tovább. De hát akkor én még éltem, állapította meg, hogy felejthettem el? Sehogy nem fért a fejébe, miként nem fért a fejébe a kiegyezés, mi módon pottyant ki onnan. Mármint képletesen, persze, mivel feje sem volt, nem csak tarkója. S egyáltalán. Az asztráltest remek dolog, de nem valós. Már olyan értelemben nem valós, tette hozzá a szellem, aztán legyintett – volna. Keze sem volt. Igazi nem. Az asztrál meg… Ó, hogy a fene vigye!