itt állok ülve
ülj az ölembe
finoman fogadj be
hajtsd a fejed vállamra
sötétrőt hajad hulljon arcomba
add ide a szád
érezzem testedből kiömlő
fájdalmasan gyönyöréhes
lihegésed

kiáltsd ki magadból az élet
keserédes gyógyszermaradványait
évtizedeid űzött gyermekkorait
amikortól nem akartak
mégis már mindörökre itt vagy

fogj meg erősen a széktámlával együtt
átölelem a hátad
dús melleid zihálja a mellkasomra
az életadó cseppjeit