Szivtágulásom miánt fennebb járva állati gyötrelmeket állok ki, melyek gyilkolnak folyvást, de
még meghívom barátim, pedig tudom, Jókaim uj történelmi regényen dolgozik. Lévaym
mindig csak keserg, ideje vele is borozgatni, megünnepelni, hogy ők is Miskolcz díszpolgári
lettek. Utolsó kívánságom megosztom vélük, látni Rózát mennyei pucéran. ”Nyíló szirma úgy
piroslik, // Mintha vérbe volna mártva.” Adjon nékik inspirációt is a meztelenség múzsája!