189 Megtekintés 3 Perc

Életlen csend; Fogadás; Kútba

Életlen csend

Megállhattatok
előttem,
vonhattatok volna
tényleg kérdőre,
adhattatok volna
ki valami hangot,
az ég szerelmére.
Ha a ti éles
csendetekbe
engedtek,
beértük volna
egymást egymással.
Az így élezett
viszonyban
a szájzár
visszanyithatatlan.
Ideg és zománc
között félúton
vér csillog.
Úgy fogtam magam
vissza pedig,
tétováztam
szó nélkül
feszülten,
ne harapjalak,
és ne is csókoljalak
szorult fogakkal
titeket össze.
Hogy sulykoltátok
fölém lesújtó
önmagatok.
Milyen eredőink
mekkora erejével
jöttetek nekem!
Hány ártást
hozhattam
árkos arcotokra,
hogy így
kezdenétek ki,
veszejtenétek.
A mai nap süket,
nem tehettek érte
vagy róla,
megtörténik

minden, amit
idáig halogattunk.
Bár álltatok
volna meg előttem,
kiláthattunk
volna egymásból,
helyünket tudva
a következőkben,
mehettünk volna
zúgolódva, bőszen.
Most hát
se kútba, se égbe,
se csendben, se élesen.

Fogadás

Szívesen halok meg,
hiszen megszorongattál.
Kedvem támad a lakásodban
elporlani, és ezt minden
szeretetemmel teszem.
Nem voltam példás apád.
Hagytam, hogy
elszoríthassa hasam
a bőrszíj, torkomra
hurok kerüljön.
Ép fogam hullott ki,
amikor elveszítettelek.
Fáj az egész fejem.
Szorít ez a test.
Csontjaimat marja a beszéd.
Elkótyavetyéltek az évek.
Szív szerint veled lennék.
Találkozásunk ugyan
nem öl meg,
de szemedbe nézni olyan,
mintha sebtiben
kinéznéd belőlem
mind az áramló vért,
vágástalan szivárog
az erő ki belőlem.
Aj, szép fiam,
szívemből halok,
mikor utolsó ölelésünket
megoldjuk. Levegőmet rád
lehelem, kezem válladról
véznán lecsusszan. Addig

szívvel-lélekkel leszünk
takaros lakodban,
megígérhetem,
borod isszuk,
csontjaikról bárányaid
leszopogatjuk.

Kútba

Birkaként
legeltétek
apánk szavait,
és nem teltetek el.
Pedig hogyne
láttam volna
át csattogó
fogaitok között.
Feszengő
szájatokban
keserű nyál gyülemlett.
Ömlengő,
tömlős szíveteket
gyomrotok elnyelte.
Mentem én utánatok,
mint az állat,
jámboran,
jó kedvvel
tettem kényes
kedvetekre.
Még saját
vesztembe
is csendben,
apánk emésztő
lendületével
rohantam,
s lettem száraz
szemetekben
sótlan foglya
saját kút
fejemnek.

1973-ban született Debrecenben. Író, költő, fotós, zeneszerző, 2007-től a Spanyolnátha szerkesztője, 2011–2019 közt főszerkesztő-helyettese. A Corvina kiadó műszaki vezetője. Kötetei: Hoz (versek, Új Bekezdés, Miskolc, 1997), Zajtalanítás (versek, Parnasszus, Budapest, 2004), Jega Jade — Háborúban született (regény, Kossuth Kiadó, Budapest, 2009), Ördöngős (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2009), Űrbe! (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2012), Vampomorf (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2014), Csurom (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2016), Színült (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2019), A kékkőkúti csillag (Spanyolnátha Könyvek, Hernádkak, 2020); Ami kék lesz (Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2021), Jelenések (versek, Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2023), Pórusok (versek, Parnasszus P'Art Könyvek, Budapest, 2025), 111 költő – „Mindben egy arc” (verses fotóalbum, Magyar Napló, Budapest, 2025). Az 1995-ös Miskolci Tavaszi Diáknapok különdíjasa. 2007-ben Junior Parnasszus-díjas, 2008-ban a Kossuth Kiadó regénypályázatának első helyezettje Zöllner Marcellal. A Jelenlét50, a HogyÖt, a Hunlandia, a Miskolc KapuCíner és a Díszkosz 12 SPN-antológiák tervezője, szerzője. A Hunlandiát szerkesztőként is jegyzi. SPN Krú név alatt 2008-tól Berka Attilával együtt zenés költészeti performanszokat, akciókat csinál. 2011-től 2013-ig a vakszöveg.hu irodalmi és fotóblogot vezette Zolkóval. Űrbe! kötete 2013-ban digitális verzióban is megjelent a Spanyolnátha művészeti folyóirat aloldalaként (http://urbe.spanyolnatha.hu, tervezte: Barbély Virág), 2014. január 22-én pedig Miskolcon a Tízeset című Spanyolnátha-rendezvénysorozat részeként debütált a belőle készült színpadi mű Bársony Júlia rendezésében és a Harmadik Hang Háza + SPN Krú előadásában.