Tisztelt Jelenlévők, szakértők, érdeklődők, az Éltető Lélek Irodalmi Kör nagy elhivatottságú tagjai! Elöljáróban bocsánatukért esedezem, hogy ez a bevezető, pár mondat rendhagyóra sikerült, hosszas meggondolás után választottam mondandómat.
Személyessel kezdem: hat éven keresztül minden nap elmentem Lévay József szobra előtt legalább kétszer, amikor a Tóth Pál Általános Iskolába igyekeztem. Ránéztem vagy csak elmentem mellette, nem tudom, azt sem, kitől hallottam először róla. Az sem dereng, kötelezőként, vagy csak saját örömömre tanultam meg kiskamaszként Mikes című versét.
Aztán magyar szakos lévén támadt az a „pajzán” ötletem, hogy őt választom diplomamunkám témájául. Azóta is gondolkodom, miért, hiszen huszonévesen az ember a modernért rajong. A konzulensem szerencsére XIX. század-szakértő volt, értékelte művemet. Évtizedek teltek, egy baráti beszélgetés emlékeztetett, egy meghívás rendelt Önök elé most az évforduló kapcsán.
Lévay József 200 éve született, 1825 jó kis év volt, ugye? Nem érzem tisztemnek, hogy életrajzi eseményeit soroljam kronológiai rendben, arra ott a Wikipédia, elvégre a XXI. században élünk.
Életútja a kor kiemelkedő tehetségű kisnemes ifjaié, kiknek szülei fontosnak tartják gyermekük felemelkedését. Sorsa a forradalom előtti pezsgő magyar közélethez rendeli, a pozsonyi országgyűlésre, Szemere Bertalan írnokaként. Élőben hallgatni Kossuth és Széchenyi gyújtó hangulatú beszédeit, részeseivé válni „a korszakalkotó nagy események fejlődésének és rohamos haladásának, melyek rég nélkülözött alkotmányos önállóságra juttatták egyszerre a nemzetet.” – idézet tőle. Szerkesztőként dolgozni a független magyar kormány hivatalos lapjánál, a Közlönynél, nemzetőrként fegyvert fogni Jellasics ellen. De az a szomorú feladat is rá hárul, hogy a borsodiaknak megvigye a hírt a szabadságharc bukásáról.
Majd tíz év tanárkodás után a hatvanas években visszatérés a közéletbe al- és főjegyzőként, alispánként, csatlakozás a „Deák-párt zászlajához”, ez a politikus Lévay karriertörténete.
Most beszéljünk a költőről, aki gyermekként fogott a rímek faragásához.
Lévay szelíd érzései, csöndes hangja nem teremtettek a fiatal kor merész ábrándjai, lobogó tüze kifejezésére, de a forma és tartalom — értsd népiesség, nemzet- és természetszeretet — rímbe foglalása meghozza neki a kortársak: Arany János, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál barátságát. Bár ennél a mondatomnál elbizonytalanodtam, hiszen legtöbb hazafias költeménye az elnyomás, önkény idején született, tehát még ifjúi korban. Ezt erősítik Zsigmond Ferenc szavai is: „Hangosabban, szilajabban megnyilvánuló hazaszeretetre akad példa irodalmunkban, bensőségesebbre aligha.” Az érett, agg költő higgadt kedélye, józansága, egyszerű, komoly hangja mind összhangba olvadtak, ezért érezzük becsesebbnek késői verseit.
Szélsőségeket sem örömben, sem szenvedélyben nem ismer, belső nagy nyugalma sohasem rendül meg. Nem mindennapi jelenség az sem, hogy valaki egész alkotó élete folyamán, nem kevés, hetven éven keresztül a lírának egy faját műveli. Erre azt gondolom magyarázatnak, hogy a költő tisztában volt saját lehetőségeivel, értékeivel, s éppen ez az önbírálat, józanság tartotta vissza olyan műfajok terén való próbálkozásoktól, melyek távol álltak mentalitásától.
Irodalmi értékrendje igenis modern volt. Szerkesztőként elismeréssel fogadta Ady modern költészetét, felfigyelt Gyóni Gézára is. Róla így ír: „Olvastam a fogoly író költeményeit. Van ebben a fiatal poétában valami eredetiség. Lehet, hogy kiforrja magát, de úgy érzem, ma még távol áll attól a magaslattól, hová barátai emelni szeretnék.” Élete végéig figyelemmel kísérte az irodalmi életet, kitűnően ismerte a kor írógenerációit, nagyon szerette Ambrus Zoltánt, Schöpflint, és kedves megértéssel, őszinte nagyrabecsüléssel írt Babitsról és Kosztolányiról.
Kis kitérőként szeretnék beszélni a műfordító Lévayról is: Burns, Poe, Goethe, Beranger, Musset, Shelling, Hugo, Longfellow műveit ültette át magyarra, Shakespeare-t is fordított. Míg Beranger és Longfellow formában, felfogásban közel álltak hozzá, tehát könnyű volt velük az azonosulás, Burns, a züllött óriás, bizony okozott neki fejtörést. A műfaji rokonság (a dal) okán vállalhatta, hogy a skót költő dalait lefordítja, s lévaysan oldotta meg: egyéniségéhez szelídítette költőtársa pajzán gondolatait.
Bár egy-két perc múlva megszabadulnak tőlem, s hallhatják Lévay József verseit, akik most találkoznak először velük, kialakíthatják saját véleményüket, s tán még kötetét is kezükbe fogják ezután, szeretnék szólni azokról a versekről kicsit, melyekből ma nem részesülhetünk. Utolsó éveiben érzékenyen fordul a világ dolgai felé:
„Őrületes gyilkolódás
Bűne szakadt a világra
Öldöklik a népek egymást
Vértenger a föld határa.” — írja a Tűnődésben
vagy
„És látta, hogy a bőszült nemzetek
Egymást gyilkolva ott mint küzdenek
Vadállat is kíméli önfaját,
S az ember ím vadnál vadabbra vált.
Urává lett a legbűnösb indulat,
s békéje, lelke vérözönbe fullad.” — szörnyed el a Megváltó című versben.
Ezekben a költeményekben, melyek témája az első világháború, mondhatjuk, feladja a megszokott hangnemét, az irtózat szavai tolulnak áradva tollára. Ady háborús verseihez mérném őket.
Ugyanilyen indulattal szól a hazájukat elhagyó parasztok Amerikába özönléséről is.
Nemsokára érezhetik is a különbséget, ha meghallják az első verset. Összegzésül: gondos szerkezet, célja az egyszerűség, a tökéletes forma, verse oly sima és dallamos, szava oly könnyedén találó, mintha mondanivalója magától ömölne versbe. Ebben méltó költőtársa Arany Jánosnak.
Nyelvezete népi nyelv, melynek azonban lendületet és zenét a sajátjából ad. Ám az is megállja a helyét, hogy nyelve voltaképpen a művelt magyar ember nyelve.
Néhány borsodi tájszó, szólás is bekerül általa az irodalomba. Az irodalmi nyelvet szellemesen ötvözi a népivel.
A népköltészet, főként a népdal szerkezete, formája, ritmusa, tartalma végig vezérlője; balladáit is szigorúan a népballadák szerkesztési elvei szerint írja.
Bár egész életművében a legfőbb műfaj a dal, utolsó éveiben gyönyörű ódákat is ír.
Nem tisztem most beszélni róla, de ajánlom, vegyék kezükbe egyszer gyerekverseit, verses meséit.
Sok jogosan vagy méltatlanul elfeledett művész alkotott minden művészeti ágban.
Lévay József, a költő melyik csoportba tartozik? Döntsék el a Földre jönni, költővé születni antológia meghallgatása után. Köszönöm hallgató figyelmüket!
*Elhangzott 2025. május 8-án, a miskolci Herman Ottó Múzeum — Thália-házban, az Éltető Lélek Irodalmi Kör Lévay-emlékműsorán
