Borosnyay Kamillának, Herman Ottónak és Tompa Mihálynak
rókaorr szimatol a vízesés mellett
erdőillat kúszik a túrázók tüdejébe
Kamilla, Ottó és Mihály
megpihennek délidőben
pörkölt kerül elő a kosárból
kenyér a kezekben úgy falatoznak
közös alkotásra készülnek
elméjük jegyzetel és képeket alkot
a víz zubog és ők nem beszélnek
füle mögé simít egy hajtincset a nő
férjére pillant aki mozdulatlanul guggol
egy sziklán pihegő vízirigó előtt
Mihály zsebébe nyúl de nem talál papírt
írni így most képzeletébe kénytelen
ahogy Ottó is csak szemével rögzíti
a madár tollának apró ágait
Kamilla felkapja fejét – levelek
rezzennek ahogy a róka elillan
mesét fog írni róla már tudja
amint a Pele-lakba visszaérnek
és csendben megteáznak
a kint zöldjét fahéjillat váltja fel
lassan esteledik felolvasás készül
megelevenítve a mai túra-élményt
