„Gentlemen, please a cheese!” – vezényel, az ánglius fotográfus, Henry Peach Robinson, aki a vegyszerektől kapott tüdőtágulata miatt kereste fel a csízi gyógyfürdő jódos, brómos vizét. Az angolból is fordító miskolci „Jé, a magányos Barack” – felkiáltással üdvözöli újdonsült ismerősüket. S mire a meleg lébe nyakig merülten lebegő három szakállas magyar ajkán megjelenik a „csíz”, a mester már a masinája mögött: „All right! I’ll bring you the pictures tonight.”
A számos nyavalyával küzdő beteg költőtárs és vendégei megfáradt testét lágyan csiklandozza tovább a fürdő varázsvize. A két beteglátogató minden erejével igyekszik jókedvre deríteni az elesett barátot. Előre megegyeztek, hogy csak lelket gyógyító témákról trafikálnak majd, kerülnek minden utalást vendéglátójuk rémes állapotára, kórságára, a halálra, ám fondor tervük dugába dőlni látszik.
A kíméletre szoruló poéta nem várt területre téved: „Mit szólnak uraimék ehhez a Deákhoz? Miben mesterkedik az Angolkirálynőben?” Sajómenti kollégája így szól: „Bölcs embernek tartom, csak jót mondhatok róla.” „Én még hezitálok, most inkább Kálmán barátom oldalán állok, bár, ki tudja, mit hoz a jövő” – így az egykori forradalmár. „Nesze neked megegyezés, ha téma a kiegyezés” – gondolják aggódva mindketten. „Én Tisza-párti vagyok” – próbálja élesíteni a vitát a társalgást nem várt irányba fordító. „Ki az a gömöri tömör gyönyör, aki most csobbant a vízbe?” – tereli mókásan a szót más irányba a színésznők barátja.
Rögtönzött akciója sikerrel kecsegtet. „Csak egy rima, szombatonként mindig megjelenik, és itt illegeti-billegeti magát.” Szemek kis ideig még a nőn, majd csengő, trillákkal és csiripelésekkel tarkított gyönyörű hangok irányítják a hármak tekintetét. Verébformájú színpompás madárkapár illeg-billeg egy közeli ágon. „Csíz! Spinus spinus ” – igazít el a gyógyfürdők vándora. Fülek – zavaró szavak nélkül – a madárhangokon. A fürdő gőze párává varázsolja a levegőt. A diskurzus új vonulata immár a természet: a flóra és fauna csodái, a hit, remény és szeretet. Szürkületig.
A vacsoraasztalon foszlós kalács, friss tej és vaj, helyi gyümölcsízzel. Barack érkezik a három dedikált képpel. A hátoldalon gondos kalligráfiával: For Mompa Tihaly, Jevay Lozsef, Mokai Jor; Cheese – 1866, Sincerely: H. P. Robinson. Döbbenten figyeli amazok önfeledt jókedvét. A vízbéli műcsíz után a beteg költő mosolya most őszinte. „Ha már madár, emelem tejesbögrémet majdani miskolci díszpinty barátaim egészségére!” Arcán egy szép nap derűjével, szinte suttogva: „Legközelebb Hanván… Legyetek ott!”
Kelt: Miskolcon, 2025 májusában / Krónikás: Lemethi Najos, Tass Vidor felhívására.
