25. Légyott — Tompa plusz Jókai plusz Lévay
25. Légyott Tompa plusz Jókai plusz Lévay
Bevezető
A 25. Légyottot Tompa plusz Jókai plusz Lévay címmel a Vidám Páva — Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház a Spanyolnátha művészeti folyóirattal, a Herman Ottó Múzeummal, a Magyar Küldeményművészeti Társasággal és a Vidám Pávai Művészeti Értéktárral közösen rendezte a Múzeumok Éjszakáján, június 21-én, a miskolci Színészmúzeumban.
Légyottunk alapját az az évforduló adja, hogy kétszáz éve született Jókai Mór és Lévay József is. A fiktív szituáció szerint Tompa Mihály, Jókai Mór és Lévay József két (ma felvidéki) gyógyfürdőhelyre, Csíz-fürdőre és Feketehegyfürdőre látogat. Tompa itt felköszönti barátait abból az alkalomból, hogy Miskolc díszpolgárai lettek; s ezt a fürdők Tompa-emlékhelyein közösen meg is ünneplik.
25. Légyott a sajtó tükrében
25. Légyott a sajtó tükrében
Magyar Művészeti Akadémia
Tudósítás a honlapon
Jókai, Lévay és Tompa fiktív felvidéki fürdőzése
Sajátos művészeti alkotások születtek valós költők fiktív találkozásairól
„Valós helyszíneket, valós szereplőket, ám fiktív élethelyzeteket idéz meg a Spanyolnátha művészeti folyóirat meghívásos irodalmi és képzőművészeti projektje, a Légyott, melynek apropóját irodalmi évfordulók adták. Miskolcon ünnepi műsorba ágyazva nyílt meg az alkotásokat bemutató 25. Légyott –Tompa plusz Jókai plusz Lévay című unikális kiállítás, a Múzeumok Éjszakája programsorozat részeként.
Különleges kiállítás nyílt szombat délután négy órakor a miskolci Thália-házban. A Tompa plusz Jókai plusz Lévay címet viselő tárlat, mely a 25. Légyott fesztivál keretében jött létre, kortárs irodalmi és képzőművészeti alkotásokat mutat be a fent idézett költők életműve előtt tisztelegve. A rendezvényen – úgy a festményeken, kollázsokon, mint a szépírásokon keresztül – meggyőződhettünk arról, milyen izgalmas párbeszédbe tudnak lépni a kortárs alkotók a mára klasszikussá vált elődökkel.
Köszöntő
Fotóalbum
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Különleges pillanat részesei vagyunk ma, amikor a 25. Légyott keretében Tompa Mihály, Jókai Mór és Lévay József szellemi és művészi öröksége újra életre kel.
Képzeljük csak el, ahogy Tompa Mihály a csízi gyógyvízben üldögél, mellette Jókai Mór és Lévay József. Három jóbarát, akik nem a pletykarovatot, hanem a magyar irodalom történetét írták, és most úgy koccintanak a miskolci díszpolgári címükre, mintha az gyógyvíz lenne.
Szépírás
Valaki más — Fecske Csaba emlékére
Lórajcsúr; Egybeér — Nagy László 100. születésnapjára
1.
Emlékeimet
földhöz vágja a múltam.
Minél több darabra törnek,
annál igazabbak,
annál kikezdhetetlenebbek.
Ha összeszedem,
ha összeragasztom őket,
egyik se lesz már
ugyanolyan.om.
A Javas halála
kabai lóránt emlékére
Valaha én voltam a hozzá
legközelebb állók egyike,
ám elvesztettem,
még mielőtt elhunyt volna.
Fokról fokra zárkózott el,
úgy tudom, nemcsak tőlem.
Egyre ritkábban jött
keddi összejöveteleinkre,
aztán teljesen elmaradt.
Ha találkozót javasoltam,
mind gyakrabban talált kifogást.
Úgy volt, hogy meglátogatom
negyvenötödik születésnapján,
előbb áttette külső helyszínre,
majd másokat is odahívott,
elvágva a lehetőségét
a bizalmas beszélgetésnek.
Életlen csend; Fogadás; Kútba
Megállhattatok
előttem,
vonhattatok volna
tényleg kérdőre,
adhattatok volna
ki valami hangot,
az ég szerelmére.
Ha a ti éles
csendetekbe
engedtek,
beértük volna
egymást egymással.
Az így élezett
viszonyban
a szájzár
visszanyithatatlan.
Ideg és zománc
között félúton
vér csillog.
Az agresszort disznó elé lökném
Versciklus, Petri György után szabadon
nem szimbólum ez,
hanem gyakorlati javaslat.
egy sertéstelep szélén,
valahol a déli határ közelében,
ahol még a trágyaszag is
hazafias.
az agresszort –
azt, aki üvölt,
és nem hallgat,
aki úgy ver, hogy közben
a rend szobrát faragja magából –
na azt.
Almamag; Mosdókesztyű
Nagyanyó keze meleg és érdes. Almát pucol a konyhaasztalnál, a héjat újságpapírra gyűjti. A magokat zsebkendőbe bugyolálja, és elteszi. Áhítattal figyelem, ahogy fogja a gyümölcsöt, és vékony bemetszéseket ejt rajta. Legyező módjára válnak szét a leheletvékony szeletek. Mosolyogva nyújtja át az almát, amit azonmód befalok. A kedvencem a roppanós fajta, a kásásat nem szeretem. Nagyanyónak mindegy, azt mondja, kislánykorában hetekig csak krumplin éltek. Hol megfőzték, hol megsütötték, ennyit tudtak tenni, hogy kicsit változatos
legyen az étkezés. „Csak olyan idők ne jöjjenek el megint, mint amik akkor voltak!
Hajnali óda; Látlak holnap?!; Lucifer imája
itt állok ülve
ülj az ölembe
finoman fogadj be
hajtsd a fejed vállamra
sötétrőt hajad hulljon arcomba
add ide a szád
érezzem testedből kiömlő
fájdalmasan gyönyöréhes
lihegésed
kiáltsd ki magadból az élet
keserédes gyógyszermaradványait
évtizedeid űzött gyermekkorait
amikortól nem akartak
mégis már mindörökre itt vagy
fogj meg erősen a széktámlával együtt
átölelem a hátad
dús melleid zihálja a mellkasomra
az életadó cseppjeit
Tompa plusz Herman Ottóné
Az emberek hasznáról és káráról, avagy madarat Herman Ottó tollából
Sokkal nem – max pár évtizeddel – azután,
hogy H. O. Tompával ugyanezt az utat bejárta
– s pár évtized természetszerűen semmi –,
kedvünk támadt Ottó bátyámmal lemenni
az erdészlak és forrásvidékről
az erdő alja mentén, ott, ahol a Szinva
a Herman birtokon átfolyik, s mert Kamilla
asszony ott állt a partján, bátyám kedvenc fekete,
fácántollas kalapját lengeté, mint pákász a kaszurt.
Tompa plusz Herman Ottóné
Herman Ottóné, született Borosnyay Kamilla életét egy denevér mentette meg, amikor férjével és
kísérőjükkel beléptek a Szeleta-barlangba. A hölgy a női egyenjogúság lelkes híve volt, amikor még szavazati
joguk se volt, és nem tanulhattak kedvük szerint az egyetemeken. A háta mögött emancipuncinak nevezték,
ám ebbe a megnevezésbe cseppnyi gúny se keveredett. Ilyen volt és kész. Most is ragaszkodott, hogy
elsőként lépjen be a sziklaüregbe.
H. O. írja tudományosan; Kedves nőmnek pedig szonetteket
írom itt most ezt a tudományos értekezést
azért hogy majd 1953-ban
rólam nevezzék el a miskolci múzeumot
és szobrokat állítsanak nekem
meg útjelző karókat a tévelygőknek
de egyelőre 50 évesen inkább megnősülök
az avasi templomban esküszünk Kamillával
akivel gyakorta teázunk
aztán majd veszek itt a nyaralótelepen egy telket
építek rá egy Pele-lakot
A hely szeme
kertetekben labirintusszerű a
növényi emberminta elhúzott
séta fel a dombra ott
alászáll minden közösségi
tanánc meghatározatlan fuvallata
töprengő légyzümmögte csodálat
megannyi képeden látom ahogy
az árny kilép szemünk mögül
nem lesz kerete inkább
felhőfátylat vet a közre
de van lehetőség kinyílni
meglátni köztetek a
hétvégi lak peleálmát
Hárman a jövő-barlangnál
Kit tisztelhetek Önben?
Én vagyok a Madarak Atyja, más néven Ottó. Megint más
néven Károly. Örvendek a szerencsés találkozásnak eme
mesebéli Lilllafüreden!
Nemkülönben. A Gólyák Dalnoka vagyok. Más néven
Mihály. Kit tisztelhetek az Ön oldalán?
[tompuló érzékkel]
„szeretettel kell közeledned mindnyájunk
szülő anyjához, a természethez”
(Herman Ottó)
tompuló érzékkel bámulom a tájat
már érteni vélem lelkednek mi fájhat
miért öltözött gyászba a Garam vidéke
s eljön-e valaha az áhított béke
mikor a Szinvánál utad kereszteztem
láttam hogy a szíved itt ver hevesebben
hámori házacskád elvitte az árvíz
de néked már csak a szűz természet számít
szigetet álmodtál a pataksodrásba
ölelő fenyőt a sűrű csobogásba
otthont a gólyáknak vértócsák helyére
(maradjon most ez a Peleház rejtélye)
a Zsófia-kilátót gyászunk bontja el
de van kérdés mire a Szinva sem felel
nézem a csodát a zubogó vízesést
bujdosó bánatom őrjöngve tépi szét
bár süket a világ s nem hallgat meg senki
számomra az otthont e vidék jelenti
hazátlanul élni a legnagyobb átok
mert veszni hagy minden vajúdó álmot
Szóról szóra
Herman Ottó és Herman Ottóné (sz. Borosnyay Kamilla) Lillafüreden, a
Pele-laknak nevezett villájukban látják vendégül Tompa Mihályt
Madárszóra ébredtek a ház lakói, a korábban rögzített
tervükhöz szófogadóan, elkezdték tervezni közös
alkotásukat.
Diszciplináris árv’
magának erről fogalma sincs, hogy ez milyen.
(vannak fogalmaink − kihalt halfajok)
hogy a mi helyén csak tengődő szingularitás.
(egy étterem falán salétrom mellé − kifőzött halfej preparált vicsorgása)
volt már maga csávában? igazán nagy bajban?
Erdőjárók
Borosnyay Kamillának, Herman Ottónak és Tompa Mihálynak
rókaorr szimatol a vízesés mellett
erdőillat kúszik a túrázók tüdejébe
Kamilla, Ottó és Mihály
megpihennek délidőben
pörkölt kerül elő a kosárból
kenyér a kezekben úgy falatoznak
közös alkotásra készülnek
elméjük jegyzetel és képeket alkot
a víz zubog és ők nem beszélnek
füle mögé simít egy hajtincset a nő
férjére pillant aki mozdulatlanul guggol
egy sziklán pihegő vízirigó előtt
Mihály zsebébe nyúl de nem talál papírt
írni így most képzeletébe kénytelen
ahogy Ottó is csak szemével rögzíti
a madár tollának apró ágait
Kamilla felkapja fejét – levelek
rezzennek ahogy a róka elillan
mesét fog írni róla már tudja
amint a Pele-lakba visszaérnek
és csendben megteáznak
a kint zöldjét fahéjillat váltja fel
lassan esteledik felolvasás készül
megelevenítve a mai túra-élményt
Papír, vászon, deszka
Egy küzdelmes élet
Szeleczky Zita emlékezete
De jó, hogy van itt tévé!
Az M5-ön most megy az Azúrexpress
1938, Básti Lajos, Tolnay Klári, Páger Antal
*
Budapesten, a Nemzeti Színházban, április 17-én nyílt meg a Szeleczky Zita 110 című kiállítás.
30 éves a Berekfürdői Nemzetközi Nagykun Művésztelep
Szeretettel köszöntök minden jelenlévőt!
Mivel 57 művész 118 kiállított munkájáról van szó (ez igen nagy szám!), s mivel vasárnap érkeztem haza saját kiállításom megnyitójáról, Erdélyből, és ebből az okból kifolyólag a kiállított anyag összeállításában sajnos nem tudtam részt venni, ezért inkább a művésztelepek jelentőségéről, fontosságáról szeretnék beszélni.
J.A. „csak” 120 – J.A. „csak” Óda
120 éve született József Attila
Kreatív írás a miskolci Kossuth diákjaival
Mi az óda?
Van-e ma óda?
Szeretnék-e ma a hölgyek, ha hozzájuk óda szólna?
Miért aktuális még ma is József Attila?
Aktuális ma József Attila?
Ki József Attila?
Kérdések, kérdések egymás után lépkednek elő évek függönye mögül.
Üdvözlet Lácacsékére!
Lácacsékei Küldeményművészeti Seregszemle
Lácacsékén, az ország (egyik) legkisebb, művészteleppel és kortárs képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkező településén küldeményművészeti seregszemlét szervezett Éles Bulcsú képzőművész, művésztelep-vezető. Felkérésére Közép-Európa négy országából több, mint húsz művész küldött alkotást.
Földre jönni, költővé születni
Az Éltető Lélek Irodalmi Kör Lévay-emlékműsora elé
Tisztelt Jelenlévők, szakértők, érdeklődők, az Éltető Lélek Irodalmi Kör nagy elhivatottságú tagjai! Elöljáróban bocsánatukért esedezem,
hogy ez a bevezető, pár mondat rendhagyóra sikerült, hosszas meggondolás után választottam mondandómat.
Személyessel kezdem: hat éven keresztül minden nap elmentem Lévay József szobra előtt legalább kétszer, amikor a Tóth Pál Általános Iskolába igyekeztem. Ránéztem vagy csak elmentem mellette, nem tudom, azt sem, kitől hallottam először róla. Az sem dereng, kötelezőként, vagy csak saját örömömre tanultam meg kiskamaszként Mikes című versét.
Az Éltető Lélek Irodalmi Kör Lévay-emlékműsora
Fotóalbum
Baranczó Benedek és Vass Tibor fotói
„…a kegyelmi idő fonata szétfoszlik…”
Fodor Miklós: Garabonciás-katalizátor Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024
Az első érzés, sejtelemnél alig több fuvallat, ami a sorok alá s mögé kúszik bennünk, még épp csak beleolvasva Fodor Miklós verseibe (Garabonciás- katalizátor) annak tétova dekódolása: e versek hangszerelt írások. Több ez, mint zeneiség, az, amit egy verstől akkor is elvárunk, ha annak formavilága – mint a kortárs költészetben oly gyakorta – eltér a ritmusok, a rímek, a hangsúlyok és ütemezések egymást erősítő szerkezetétől, s többnyire legföljebb a hangsúlyokra (mint érzelmi elemekre) építenek; ami, ha egyébként rendelkeznek erős mondanivalóval, korántsem baj, mondom, mielőtt félreértene az olvasó.
Mondd szépen, Csíz!
Bevezető
A 25. Légyottot Tompa plusz Jókai plusz Lévay címmel a Vidám Páva — Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház a Spanyolnátha művészeti folyóirattal, a Herman Ottó Múzeummal, a Magyar Küldeményművészeti Társasággal és a Vidám Pávai Művészeti Értéktárral közösen rendezte a Múzeumok Éjszakáján, a miskolci Színészmúzeumban.
25. Légyott — Tompa plusz Jókai plusz Lévay
Fölhasznált kupon
Én nem biztos, hogy örülök ennek, gondolta magában a szellem, mikor megpillantotta az újság címoldalát. Kiegyezés, hm, Deák, hm, Kossuth fintora, hm, sorolta magában a szellem, s ha lett volna tarkója, bizonnyal megvakarja. Mivel azonban tarkója már egy éve nem létezett, csak tűnődött tovább. De hát akkor én még éltem, állapította meg, hogy felejthettem el? Sehogy nem fért a fejébe, miként nem fért a fejébe a kiegyezés, mi módon pottyant ki onnan. Mármint képletesen, persze, mivel feje sem volt, nem csak tarkója. S egyáltalán. Az asztráltest remek dolog, de nem valós. Már olyan értelemben nem valós, tette hozzá a szellem, aztán legyintett – volna. Keze sem volt. Igazi nem. Az asztrál meg… Ó, hogy a fene vigye!
Tompa Mihály: A három bornemissza
Jókainak, Lévaynak plusz magamnak
Isten hozott benneteket,
Régi jó barátok!
Felemelem poharamat
És ürítem rátok.
Most, hogy újra együtt vagyunk,
Úgy, mint hajdan, régen,
Amikor még szűz leányhad
Élt a faluvégen…
Gőz
A csízi fürdő kazánjában, 1074 méteres tengerszint feletti magasságban, aznap valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Talán meg se történt. Talán minden nap megtörtént.
Ahogy a karbantartási jegyzőkönyvben olvasható, a fürdő főkútjából feltörő termálvíz jéghideg lett, így azt a központi kazán víztartályába irányította a karbantartó személyzet, így az elegyedve a hely atmoszférájával, a hegyek szellemével, a környezet légkörével, meg
mindennel ami ott volt, átlényegült formában, felforrósodva folyt a medencetérbe.
La mort piscine — de la Csíz
Sípcsont csíz-polgárt elsőnek siettet:
– ugrott, de tompát, egy bombát, siket lett,
népnek szózatját nem hallja s faragja,
„Gólyám kilőtték!” – bugyborog haragja.
#MórMondja
Csíz-fürdő gyógyvízében a jód és a bróm mellett idő is oldódik. Erre bizonyítékom is van! Azon a reggelen, amikor Jókai a gőzkabinban szelfizett, magam is szemtanúja lettem egy rejtélyes történésnek. Az író besétált az egyik medencébe, ahol rajta kívül senki nem volt, majd pár perc múlva másik két tollforgatóval, Lévay Józseffel és Tompa Mihállyal együtt jött ki a vízből.
A poéták esete a pataki pálinkával
Valahol Sárospatak és Rimaszombat között, a poros országút mentén állt hajdan egy vendégfogadó, melynek neve alig volt kevésbé költői, mint az ott megforduló személyek: „Fogadó a Füstölgő Disznóhoz”. A cégér egy szemmel láthatóan filozófiai válságban szenvedő sertést ábrázolt, amely szivarozott. Nem volt különösebben jó ízléssel festve, cserébe odabent olcsó volt a jó étel.
Az őszinte mosoly
„Gentlemen, please a cheese!” – vezényel, az ánglius fotográfus, Henry Peach Robinson, aki a vegyszerektől kapott tüdőtágulata miatt kereste fel a csízi gyógyfürdő jódos, brómos vizét. Az angolból is fordító miskolci „Jé, a magányos Barack” – felkiáltással üdvözöli újdonsült ismerősüket. S mire a meleg lébe nyakig merülten lebegő három szakállas magyar ajkán megjelenik a „csíz”, a mester már a masinája mögött: „All right! I’ll bring you the pictures tonight.”
Andante maestoso
Az apró termetű, pocakos karmester hirtelen lábujjhegyre emelkedett, rövid karjait kitárta, akár egy repülni kész madár, majd hosszú pálcájával beintette a tempót. A katonazenekar – tutti – játszani kezdett. Az első ütemre színekbe lobbantak a lampionok, a másodikra aranyszikrák töltötték be az eget, a harmadikra mélyálmú telihold úszott a csillagok közé. Gyönyörű nyárvégi este támadt. A lassan és fenségesen hömpölygő keringő élettel itatta a megfakult, kiszáradt, réges-régi képeslap rostjait.
Csízió!
Mikor már a sósborszesz is hiába van,
Cserkeszőlő akkor következik. Sosincs kimondva a neve,
csak annyi, hogy fürdő. Most épp ideje menni,
a lába helyett kövek, karomvastagok a visszerek.
A fürdő jobb, mint az áhítat, utána, akár egy kamaszlány,
az ember csak suhan. Egy hét, néha megvan kettő,
mikorra a láb újra lüktetni kezd. Ázni muszáj lesz megint,
Margitkának szól, a készülődés is már csodákat tesz.
Nagy találkozások esnek meg ott. Közben a víz, a gyógy, a pára.
Mindegy, hogy Cserke- vagy Csíz-, csak fürdő legyen.
A résztvevők is mindegy, férfi, nő vagy gyerek,
egy szál gatyában, pőrén, felpuhult, ráncos ujjbegyekkel
egyforma mind. Jód vagy bróm vagy kén, nincs különbség,
ha szúr a szag, ha záptojást idéz, a kúra úgy van rendjén.
Mindenre jó, reuma, lábbaj, aranyér, mellkas.
Árny-in-spi-ráció
Szivtágulásom miánt fennebb járva állati gyötrelmeket állok ki, melyek gyilkolnak folyvást, de
még meghívom barátim, pedig tudom, Jókaim uj történelmi regényen dolgozik. Lévaym
mindig csak keserg, ideje vele is borozgatni, megünnepelni, hogy ők is Miskolcz díszpolgári
lettek. Utolsó kívánságom megosztom vélük, látni Rózát mennyei pucéran. ”Nyíló szirma úgy
piroslik, // Mintha vérbe volna mártva.” Adjon nékik inspirációt is a meztelenség múzsája!
Csíz + Csíz
T O M P A
és a
200 éves J Ó K A I
plusz
(finom sárga alapon)
L É V A Y
együtt zengik
Csíz + Csíz
feldobva
IRODALMI VÁGYAIM
(feLL 2025)
